Hajnalban indulok el Kolozsvár felé a Hargita expresszel, amely nem nagyon szolgál rá az expressz névre, mert főleg a magyar-román határ elhagyása után ugyancsak döcögve halad. Püspökladánytól már nincs elektromos vezeték, dízelmozdony húz minket, Nagyváradtól pedig csak egy sínpár van Bánffyhunyadig. Így azután, ha a járatok nem akarnak a nyílt pályán szembetalálkozni, kis állomásokon hosszú perceket kell várni a szembejövő vonatra. Ahogy lassan begördülünk az első romániai állomásra – Episcopia Bihorului/Biharpüspöki – útitársam, egy öreg székely kimutat az ablakon. „Látja ott azt a hatalmas dombot? Ceausescu építtette, egy óriási víztározó van benne. Ha a magyarok megtámadják Romániát, kinyitják a zsilipeket és itt minden víz alá kerül…“ Kísért a múlt…