„Kedves testvérek, a levelet, amelyet nektek írok, február 2-án, a megszentelt élet napján kapjátok kézhez. Ezért hát szerzetesi hivatásunk egyik olyan aspektusának szeretném szentelni, amelyet ma a legfontosabbnak és legjelentősebbnek tartok: a közösségi életnek."
Kedves testvéreim, ezt a levelet a piarista hivatás évének kezdetén írom nektek, amelyet a generálisi kongregáció hirdetett meg a 2012. év teljes időszakára.
Minden piarista közösség megkapta a rend hivatalos 2012-es naptárát (Calendarium), amely segít, hogy részt vegyünk a piarista szerzetesek és az egész rend számára fontos eseményeken, emléknapokon, ünnepeken.
Az idei naptár újdonsága, hogy a Generálisi Kongregáció három imanapot is kijelölt a piarista hivatás évében: Január 31: „Hálát adunk hivatásunkért"; május 31: Imanap piarista hivatásokért; szeptember 26: Imanap a fiatal piaristákért.
Az alábbiakban a generális atyának a naptár elején található levelét teljes terjedelmében közöljük.
„Úgy élj és dolgozz, hogy akik csak látnak, sehogyan másképp ne tudják magyarázni életedet és tevékenységedet, mint Jézusba vetett hiteddel." Ez az egyik válasz, amelyet adni szoktam azoknak, akik a piarista szerepéről kérdeznek intézményeinkben.
Ezt a levelet nem sokkal az után írom, hogy a Madridban rendezett világifjúsági találkozó keretében részt vettem a „kalazanciusi család" eucharisztiáján, amelyet a getafei iskolánkban ünnepeltünk, és amelyre szívünkben a Kalazanciusban gyökerezünk mottónkkal gyűltünk össze.
Rendkívüli dolog arról elmélkedni és arra reflektálni, ahogyan Kalazancius a kegyes iskolák szolgálatát meghatározta, miszerint az „pótolhatatlan és talán a legfontosabb szolgálat a megromlott erkölcsök megjavítására; szolgálat, amely a fiatalok jó nevelésében áll; hiszen ettől függ a későbbi felnőtt egész hátralévő életének jósága vagy rosszasága".
Amikor megkapjátok ezt a testvéri levelet, negyven piarista szerzetes tart gyűlést Rómában, akik a rend területi egységeinek nagy részét képviselik. A generálisi kongregáció hívta őket össze egy találkozóra, amelynek a Piarista rendet építünk címet adtuk. A találkozóra a felnőtt piarista élet első éveiben járó szerzeteseket hívtunk. Ezt a levelet rájuk gondolva írom, ugyanakkor nyílt levél is egyben, amelyet elolvashat és kommentálhat minden piarista éppúgy, mint az összes többi generálisi levelet.
A Generálisi Kongregáció – miután a nagyobb elöljárók tanácsa pozitívan nyilatkozott a kérdésben – rendi karizmánk kalazanciusi jellegének erősítésére létrehozza a „Kalazanciusi Titkárságot".
Kétségtelen, hogy folyik pasztorális munka piarista intézményeinkben és nevelési közegeink szinte mindegyikében, ám korántsem állíthatjuk, hogy a hitre vezetés, a Jézussal való evangéliumi találkozáshoz vezetés állna tevékenységünk középpontjában. Nincsenek átgondolt, kidolgozott, átfogó, modern pasztorális terveink, hiányos a pasztorális munkában részt vevők képzése, hiányoznak a felelősök és mellette dolgozó munkacsoportok. Érdemes átgondolni hitfogalmunkat és alapos elemzésnek alávetni küldetésünk pasztorális jellegét.
Közösségeinknek és intézményeinknek, de mindnyájunknak egyenként is szüntelenül tudatában kell lennünk, hogy nem önmagunkért élünk és dolgozunk, hanem a piarista rendhez tartozunk: a rendi projektek mellett köteleztük el magunkat és a rend küldetésében osztozunk. Növekvő készséggel kell rendelkezésére állnunk a magasabb szinten végzett munkára: provinciai szinten is, más tartományokkal együttműködve pedig egyetemes rendi szinten is.
