Megemlékezés Román Béla piarista halálának 20. évfordulóján

„Szinte hihetetlen, hogy már 20 éve nincs közöttünk Román Béla tanár úr, mindnyájunk szeretett Béla bácsija, aki örökre beírta nevét Nagybajom aranykönyvébe, a diákok és a lakosság szívébe.

Román Béla piarista szerzetes, gimnáziumi tanár, hosszú éveken át a generációk sorát tanította és nevelte az általános iskolában és a rövid ideig működő gimnáziumban. Kedves egyénisége, szelíd humora, műveltsége, lelkisége, tanári hívatása és a növendékek szeretete által élete végéig élvezte a személyét megillető közmegbecsülést és Nagybajom szeretetét.

A jó Tanár Úr hosszú utat tett meg, amíg biztos megélhetésre, nyugalomra és tanári hívatásának művelésére otthonra talált Nagybajomban. 1904. április 24-én a Pozsony megyei Dunaszerdahelyen látta meg a napvilágot. Elemi iskoláit és a gimnázium alsó éveit szülővárosában végezte. 16 éves volt, amikor fölvételét kérte a piaristák közé. A noviciátust Vácott kezdte meg. 1920. augusztus 27-én öltötte magára a rend fekete reverendáját és elöljárói Alexius (Elek) néven fogadták be Kalazanci Szent József közösségébe. A noviciátus után felsőbb gimnáziumi tanulmányait a kecskeméti piaristáknál fejezte be. A sikeres érettségi után a teológiát és az egyetemet Budapesten végezte. 1929. június 16-án részesült a papszentelés kegyelmében. Az egyetemen magyar és latin nyelvből szerzett tanári diplomát.

A hazánkban évszázadok óta eredményesen oktató piarista paptanárok életét követve, örömmel és boldogan vállalta a szerzetesek áldásos és küzdelmes életét, a tanítást és a nevelést. Első állomáshelye Vác volt, ahol egy évig működött a rend gimnáziumában. 1931-től 1935-ig Tatán tanított. Ezt követően, elöljárói igen gyakran helyezték egyik gimnáziumból a másikba. Bárhol működött, a növendékei igen gyorsan megismerték és megszerették, mert vérbeli paptanári mivoltán mindig átsugárzott közvetlen egyénisége, a diákok szeretete és remek humorérzéke. 1936-ban Szegeden, 1937-1938 között Nagykanizsán, 1938-1941-ig Sátoraljaújhelyen, 1942-1945 között Debrecenben, 1946-1949 között újból Nagykanizsán tanított a piarista gimnáziumban.

Nagykanizsán érte a lelki trauma, amikor a kommunista hatalom bezárta a szerzetesi gimnáziumokat. Sajnos nem fért bele abba a keretbe, akik1950-től Budapesten és Kecskeméten igen korlátozott létszámmal taníthattak az államilag engedélyezett két gimnáziumban. Román Béla atya, a szerzetes paptanár a veszprémi püspökség papjaként szeretett volna működni, de ez sem sikerült. 1949-ben ugyan Homokkomáromban, 1950-1951-ben Mernyén teljesített kápláni szolgálatot. De 1951-ben az egyházmegyei hatóság állami nyomásra elbocsátotta a papság soraiból. A Gondviselő Isten hozzánk vezényelte, és az iskolánkban kapott tanári állást. De milyen áron? Az első két évben még misézhetett, de utána hívatását nyilvánosan nem gyakorolhatta. Még templomba sem mehetett. Otthon, a szobájában misézett és végezte a zsolozsmát. A nagybajomi iskolában magyar nyelvet és irodalmat, orosz és német nyelvet tanított. Általános iskolánk és gimnáziumunk egyik legkedvesebb tanáraként emlékezünk rá és őrizzük áldott emlékét.

Ha találkozott egykori növendékeivel, a legnagyobb szeretettel érdeklődött az életük felől. Tudott örülni tanítványai eredményeinek és sikerének. Nyugdíjasként is aktív részese volt városunk kulturális és tudományos életének. A nyugalom éveiben, a II. Vatikáni Zsinat tanítását követve, áttért a magyar nyelvű misézésre, de annyira szemérmes volt, hogy a templomunkban sohasem misézett. A piarista atyákkal tartotta a kapcsolatot. A nyári szünidőben boldog napokat töltött el közöttük és vett részt a szerzetesi lelkigyakorlatokon.

A nagybajomi monográfia röviden, de találóan és szépen jellemzi paptanári mivoltát. "Román Béla gimn. tanár (1950-1966) pontos, lelkiismeretes és eredményes munkát végzett. Az iskolán kívüli munkában - színjátszás (Csiky Gergely: A nagymama; Gogol: A revizor stb.) - is kitűnt. 1966-ban nyugdíjas lett, de felkérésre 1970-ig a nagybajomi gimnázium óraadó tanáraként tanította középiskolás diákjainkat". 1971-ben mondott búcsút a tanári pályának. Nyugdíjas korában magányos óráit az emberekkel való kedves beszélgetés és kiskutyái sétáltatása tette színessé és érdekessé. 1989. szeptember 7-én, életének 85., papságának 62. évében halt meg Nagybajomban. A temetési szertartást Jelenits István piarista tartományfőnök végezte a rendtársak, a környékbeli papság, egykori munkatársai, a tanári kar, számos növendéke és nagybajomi tisztelői részvételével.

Halálának 20. éves évfordulóján szeretettel és hálával emlékezzünk Román Béla atyára, városunk és iskolánk szeretett tanárára és pedagógusára. Október 18-án, vasárnap a reggel 9 órai szentmisében emlékezik meg róla Vereb Zsolt piarista atya, nagykanizsai igazgató. Utána kimegyünk a temetőbe, és a város és az iskola vezetőségével együtt közösen megkoszorúzzuk a sírját. Szertettel hívjuk és várjuk erre az alkalomra Nagybajomból elszármazott tisztelőit szerte az országból."

VPA Hírporta hirhirporta.hu">hirhirporta.hu