Sokszínűség: Piarista Pedagógiai Napok - Kecskemét, 2009. október 21-22.

Sokszínűség: Piarista Pedagógiai Napok Kecskeméten

(2009. október 21-22.)

Az immár hagyománnyá vált pedagógiai találkozók sorában ismét eljött egy újabb alkalom arra, hogy megálljunk, és egy kicsit körülnézzünk, mi történik mostanában iskoláinkban: milyen kihívásokat ad korunk, milyen problémákkal küszködünk, milyen kérdésekre keressük a választ, merre haladunk?

2009. október 21-22-én ismét megrendezésre került Kecskeméten a Piarista Pedagógiai Napok konferencia.

Találkozónkat megtisztelte jelenlétével rendünk új legfőbb elöljárója, Pedro Aguado generális atya, valamint a Közép-Európáért felelős új generálisi asszisztens, Mateusz Pindelski atya.

Az első nap délelőttjén piarista témájú előadások hangzottak el: a generális atya, a generálisi asszisztens és a tartományfőnök atya beszéltek a piarista rend céljairól, a világiakkal közös táguló jövőképről. Urbán József világosan felvázolta, milyen célokat tűz maga elé a rend és milyen irányba való elmozdulásra hívja a világi munkatársakat is.

Az iskola különleges szerepet tölt be a társadalomban, hiszen a család után a fejlődő személyiség alakulásának legfontosabb közege. Szerencsés esetben sok jó, embert formáló tapasztalat megélésének helyszíne - vagy éppen olyan hely, ahol elbátortalanodik az ember; ahol megéli, hogy nem fogadják be vagy nem értik a problémáját; ahol perifériára kerül, mert kilóg.

Az osztályban és az iskolában tapasztalható sokféleség viszonylag új - és a pedagógus dolgát igencsak megnehezítő - helyzet. A gyerekek nagyon különböző családi környezetből érkeznek, más-más fokú figyelemben és gondoskodásban volt és van részük. Ez alighanem korábban is így volt, manapság azonban sokkal nagyobb azoknak a gyerekeknek az aránya, akik valamiről lemaradtak, akik valamiben - többnyire szeretetben - hiányt szenvedtek vagy szenvednek. A szülői figyelem stílusbeli különbségei mindig is érezhetők voltak, ma viszont már nem pusztán árnyalatnyi eltéréseket látunk, hanem már-már jóvátehetetlennek tűnő sérülések nyomait és következményeit. Régebben lehetett azt mondani, hogy az efféle sérülésekkel forduljanak másokhoz, mi nem vagyunk az ilyen jellegű gyermek segítésében szakemberek. Manapság azonban mindnyájan azt érezzük, hogy nem intézhetjük el így a dolgot. Az új helyzet új választ kívánt tőlünk: nem azt, hogy kiválogassuk a felkészültségünkhöz vagy a kulturális stílusunkhoz jobban illő diákokat, hanem azt, hogy többféle, egymástól jelentősen különböző adottságú diákokat is felvegyünk, sőt olyanoknak is adjunk helyet, akiknek a jelenléte új tudás megszerzését, valamint új egyéni és közösségi működésmódot kíván tőlünk. Szeretnénk nem divatból, nem is társadalmi trendeknek engedve, hanem a valósággal és az adottságokkal tudatosan szembenézve növelni befogadóképességünket és affinitásunkat. Az a hit vezet ebben minket, hogy így leszünk továbbra is hűségesek alapító Szentatyánk, Kalazancius karizmájához, így tudunk egyre inkább mindenki számára elérhető, egyre többeket és többféle gyermeket befogadni képes iskola lenni.

Ezzel az új helyzettel egyre nagyobb tudatossággal néztünk szembe az elmúlt évek során. Konferenciánk témaválasztása ennek a növekvő tudatosságnak a gyümölcse.

Másfél napos továbbképzésünkön két menetben közelítettünk a sokfeléség jelenségéhez. Elsőként azt vizsgáltuk meg, milyen fejlődésbeli elakadásai vagy hiányai lehetnek a gondoskodásunkra szoruló gyermeknek vagy fiatalnak

Változások, nehézségek az életkori feladatok tükrében címmel tartott előadást K. Németh Margit klinikai pszichológus, majd ezt követően 16 helyszínen, kb. 20 fős csoportokban, mindenki szabadon válogathatott az őt érdeklő különböző témakörök között. A témákat tapasztalati tanuláson alapuló műhelymunkában dolgozták fel a résztvevők.

A második napon pedig a diák (mind kollektív, mind egyéni értelemben vett) világa és a mi felnőtt világunk közötti lehetséges eltéréseket, kulturális különbségeket vettük szemügyre.

Kőpataki Judit, az OFI tudományos munkatársa előadásában az együttnevelésről és a befogadásról, továbbá a hagyományok és az új kihívások témájáról beszélt.

Ezt az előadást is műhelymunka követte, melyben a tanárok nagy aktivitással vettek részt. A műhelyfoglalkozások vezetésére külső szakembereket kértünk fel, de saját iskoláink tanárai közül is szép számmal jelentkeztek vállalkozók, akik egy-egy, saját iskolájukban jól működő, sikeres tapasztalatról számoltak be a kollegáknak.

A programok és a szervezés lebonyolításában 15 nyolcadikos rendező diák vett részt, akik lelkes munkájukkal hozzájárultak a programok gördülékeny megvalósulásához.

A képek tanúsága szerint is látható, hogy a rendezvény jó hangulatban zajlott. A két tartalmas nap közötti estén volt lehetőség a kikapcsolódásra, spontán ismerkedésre, beszélgetésre egy pohár bor vagy tea mellett.

Az esti programot színesítette még Fábri Géza és Ivánovics Tünde élvezetes, színvonalas népzenei koncertje, ahol a jókedv végül egy kiadós közös táncba torkollott.

A konferencia zárásaként a templomban gyűltünk össze, ahol a záró szentmisén örökfogadalmat tett Böszörményi Géza piarista.