Új évkönyv és diáknaptár a budapesti gimnáziumban

 

Az évkönyv tartalomjegyzéke:

 

ELÖLJÁRÓBAN - küldetésnyilatkozat

I. Tanulmányok, sajtócikkek

1. Szakál Ádám Sch. P.: Piaristák a Tanácsköztársaság idején

2. Labancz Zsolt Sch. P.: Megnyitó a III. PiArt Kiállításhoz

3. Piarista épületek Pesten - 290 év

4. „Itt együtt mondjuk a confiteort..."

II. Iskolánk élete - a 2007/2008. tanévben

1. A tanév története

2. Személyi változások

3. Tanáraink, munkatársaink

4. Tanári tabló

5. Ami új volt ebben a tanévben

6. Külföldi kapcsolatok

7. Iskolai szakkörök

8. Énekkar

9. Cserkészcsapatunk

10. Piarista Diáksportegyesület

11. Diákszínpad

12. Eredmények

13. Jutalmazások

14. A ballagásról

15. Fejlesztések

III. Iskolai túrák és osztálykirándulások

1. Nyári túrák, táborok

2. Osztálykirándulások

3. Évközi programok

4. Lelkigyakorlatok

5. Téli sportnapok

IV. Osztályaink

V. A tanulók névjegyzéke és érdemjegyei

Nevelőtestületi dicséretek

VI. Érettségi vizsga

Színes (élet)képek

Érettségi tablók; Ballagás; Táncok; Ünnepi alkalmak; Színdarabok; Túrák (evezős, kerékpáros, gyalog, sítúrák és téli túrák); Rajz-művészet; Nyílt Nap

Részlet Labancz Zsoltnak a III. piART Képző- és iparművészeti kiállítást megnyitó beszédéből

A minap, szerda délelőtt igazán szép - a 450 éves évfordulóhoz nagyszerűen - ajándékban volt részem: Tőzsér tanúr úrral, házfőnök atyával előkerestük a rendházi páncélszekrény mélyén őrzött Kalazancius-leveleket. Megilletődötten bontogattuk, hajtogattuk ki őket a gondos csomagolásból. 1630-as, 1640-es évekből származó kézírások. Tényleg igazi ajándék! Olyasféle érzésben volt részem, mint amikor nyáron, egy délután édesanyámmal nézegettük a családi fényképeket: nagy- és dédszülők, távoli rokonok alakja elevenedett meg a kopottas szélű fényképek alapján. Most - a széf nyitott ajtajánál - Kalazanciusig jutottunk vissza az időben: egyszeriben el tudtam képzelni az aggastyán Kalazanciust amint a különböző rendházak és rendtársak gondjain-örömein töprengve írja leveleit. Kicsit fel-alá sétál rövid szobájában - egy jó ideje már bicegve - majd újra tintába mártja a tollat s továbbfogalmaz. Szavai és a sorokból kicsendülő hite erőt és reményt ad távol élő rendtársainak is.

Jó dolog nekem, piaristának emlékezni Rád, Kalazancius atyám! Örömet, családiasságot, otthonosságot hozol számomra a világba. Köszönöm Neked, hogy rendtársad lehetek!

...

 

*  *  *  *  *  * 

 

Részlet Mészáros Gábornak a ballagók miséjén mondott prédikációjából

 

Kedves fiúk!

Az elmúlt nyáron olvastam egy történetet:

Kómában fekve haldoklott egy asszony. Hirtelen az volt az érzése, hogy felvitték az égbe, és ott állt a bírói szék előtt.

- Ki vagy te? - kérdezte egy hang.

- A polgármester felesége - válaszolta a nő.

- Nem azt kérdeztem, hogy kinek a felesége vagy, hanem azt, hogy ki vagy.

- Négy gyermek anyja vagyok - mondta a nő.

- Nem azt kérdeztem, hogy kinek az anyja vagy, hanem, hogy ki vagy.

- Tanítónő vagyok - rebegte a nő.

- Nem a foglalkozásodat kérdeztem, hanem azt, hogy ki vagy.

- Keresztény vagyok.

- Nem a vallásodat kérdettem, hanem azt, hogy ki vagy.

- Én az vagyok, aki mindennap templomba ment, és mindig segítette a szegényeket és a rá­szorulókat.

- Nem azt kérdeztem, hogy mit tettél, hanem azt, hogy ki vagy.

Végül is elbukott a vizsgán, visszaküldték a földre. Amikor felgyógyult a betegségéből, elhatározta, hogy utánajár, ki is ő. Ez megváltoztatta az életét.

...

 

*  *  *  *  *  * 

 

Részlet Nemes Máté (7. a) beszámolójából (osztályfőnök: Szakál Ádám)

 

Az osztályunk önmagához képest is nagy eredményeket ért el: hetedikes létünkre már novemberben elkészült a honlapunk, ám ezt főleg Valaczka János tanár úrnak köszönhetjük. Megvertük a 8/a-t számháborúban, a matek-, és földrajzversenyen is jól szerepeltünk A PiArt-on már elsőévesként kollektív munkával készültük, s ez a zsűrinek is tetszett. Viszont fociban kikaptunk a 8/a-tól, és mindkét bajnokságon elég rosszul teljesítettünk Majd jövőre felfo­gadunk néhány idegenlégióst és számháború-bajnokságot hirdetünk...

Iskolai rekordot állítottunk fel sérülésekből: a sítábor alatt négyen törték el vagy húzták meg valamelyik végtagjukat, és teljesen csak májusban számítottunk gyógyultnak, azaz akkortól tudtunk ismét létszámhiány nélkül részt venni a testnevelés órákon. Szintén mi vittük a pálmát az „egyesgyűjtési versenyben", hiszen egyetlen egy testnevelés óra leforgása alatt 224 egyest kaptunk... Szakács tanár úr azonban úgy látszik végül megkegyelmezett nekünk, mert senki sem bukott meg testnevelésből.

Jövőre talán másfajta rekordokban is jeleskednünk kellene. Erről azonban egyedül nem dönthetek. Bízom benne, hogy a többiek is ilyen véleményen lesznek Mert ahogyan a Tanár Úr szokta mondani, ha túl jól érezzük magunkat, az a tanulás rovására mehet.

...