HÍRES PIARISTÁK – Szablik István, a léggömbkészítő

03-konigsdorf-1784-kiv

Híres piaristák sorozatunk következő főszereplője Szablik István szerzetestanár, aki Magyarországon az első sikeres hidrogénes léggömbkísérletet 1784. március 1-én végrehajtó Domin Ferenc József, majd május 11-én Gyarmathi Sámuel orvos léggömbröptetését követően engedte a magasba ugyanezen év júliusában saját készítésű léggömbjét. Koltai András írása. 

1784. július 27-én délelőtt zsúfolásig megtelt a pesti piarista rendház udvara. A sokaság három piaristát figyelt, akik egy addig Pesten még nem látott fizikai kísérletet mutattak be. Szablik István, az iskola fizikatanára, és két fiatalabb társa vasreszelékre kénsavat öntöttek, hogy hidrogént fejlesszenek, és azt egy 55 centiméter átmérőjű gömbbe vezessék, amely gyantás mázzal bevont ökörhólyagokból készült. A léggömb hamarosan közel 50 méter magasra emelkedett, majd elszakította a kötelet, amellyel kikötötték. Mivel a piaristák udvara akkor még a Duna felé nyitott volt, a jelenlévők jól láthatták, amint a léggömb a Gellért-hegy felé repül, majd egyre kisebb lesz, végül eltűnik a szemük elől.

 

A léggömbök

Azokban az években egész Európa a léggömbök lázában égett. Bár a tudósok régóta észrevették, hogy a meleg levegő bizonyos tárgyakat föl tud emelni, ezen emelőerő gyakorlati hasznosítása csak 1783. június 5-én sikerült a Montgolfier testvéreknek, akik parázstartót helyeztek egy hatalmas, vászonnal bevont papírzsák alá. A hőlégballon azonban a nyílt tűz és az éghető anyagok miatt roppant veszélyes volt. Ezért Jacques Charles azzal próbálkozott, hogy az akkoriban kimutatott „gyúlékony levegővel”, hidrogénnel töltse meg léggömbjét, amelyet 1783. augusztus 27-én mutatott be a párizsi Mars-mezőn.

Miután Franciaországban még abban az évben mindkét típusú léggömbbel emberek is a levegőbe emelkedtek, a „ballonománia” egész Európát elárasztotta. Tudósok, mérnökök és ügyeskedők kísérleteztek saját készítésű léggömbökkel. Magyarországon az első sikeres hidrogénes léggömbkísérletet 1784. március 1-én hajtotta végre Domin Ferenc József, a győri akadémia fizikatanára, majd május 11-én Gyarmathi Sámuel orvos is sikeres röptetéseket mutatott be Pozsonyban.

Ezek után került sor Szablik István léggömbjének fölengedésére. Ennek sikerén felbuzdulva, egy hónapon belül még kétszer megismételte a kísérletet. Harmadszorra már nem is az rendház udvara, hanem a városfalon kívüli Duna-part (a mai Eötvös József tér) adott helyet az eseménynek. A léggömb is nagyobb (68,5 cm átmérőjű) és díszesebb volt az addigiaknál, alul hajócska függött rajta, zsinórját pedig gróf Gyulai Sámuelné vágta el, a lelkes nézők tapsa közepette.

A kezdő tanár

Szablik István Kunszentmártonban született 1746. május 8-án, de gyermekkorát Szegeden töltötte. 1762-ben lépett a piarista rendbe. A filozófiát és a teológiát Nyitrán tanulta, majd Nyitra, Veszprém és Nagykanizsa piarista gimnáziumaiban tanított.

Rendi elöljárói 1776-ban a váci Theresianum nemesi kollégiumba küldték, ahol a nagyobb gimnazisták prefektusa volt. Egy év múlva azonban a Theresianum tanítási rendszerét a frissen kiadott Ratio Educationis szerint szervezték át, így Szablik a filozófiai tagozat magyar történelem tanára és az első éves filozófusok prefektusa lett.

A filozófiai tagozat akkoriban a gimnázium utáni oktatási szintet jelentette, ahol a szigorú értelemben vett filozófiai tárgyak (metafizika, logika, etika) mellett matematikát, fizikát, természetrajzot és történelmet is tanítottak. A szaktanári rendszer csak 1777 után terjedt el, de a piarista tanárok azután sem specializálódtak egyetlen tantárgyra. Szablik tehát életének következő évtizedeiben a filozófiai tárgyak mindegyikét tanította, bár láthatólag a fizikában érezte magát a legotthonosabban.

A Theresianumban elöltött két év után 1778-ban a rend Tatára küldte, ahol – még a régi rendszer szerint – egymaga vezette végig diákjait a két éves filozófiai kurzuson, majd 1780-ban Pesten, a magyar piaristák legrangosabb filozófiai intézetében vette át a történelem tanítását. Miután tanártársa, Poor Kajetán 1782-ben Vácon lett gimnáziumi igazgató, helyére, a fizikai katedrára Szablik került.

Az igazgató

A léggömbkísérletek látványos sikere ellenére Szablik munkahelye 1784 őszén megszűnt, mert II. József úgy határozott, hogy a Budán működő királyi egyetem költözzék Pestre, és így a piaristák filozófiai intézete fölöslegessé vált. Ő maga azonban gimnáziumi igazgatói állást kapott szűkebb pátriájában, Szegeden.

A Tisza partján ugyan fizikát nem taníthatott, mégis, amikor 1785. július 6-án Teleki Sámuel, a nagyváradi kerület királyi biztosa Szegedre látogatott, ismét egy „égi golyóbist” készített. A kísérlet annyira sikeres volt, hogy 1785 októberében Nagyváradon is meg kellett ismételnie.

Szegedről egy politikai szálakkal átszőtt pénzügyi vita miatt kellett távoznia. Amikor ugyanis II. József 1785 elején bevezette a tandíjat, úgy rendelkezett, hogy annak egy része közvetlenül az iskola fönntartását szolgálja, eltörölve ezzel az addig szokásos „familiatio”-nak nevezett szülői hozzájárulást, amit azonban Szablik továbbra is beszedetett. Miután ez kiderült, a Helytartótanács 1790. január 13-án Szablikot megfosztotta állásától, és helyére tanártársát, Kiss Tamást nevezte ki.

Egy hónappal később, 1790. február 17-én azonban elhunyt II. József császár. Így a Csongrád megye közgyűlésén megjelent nemesség Szablikot már „a bukott rendszer” áldozataként ünnepelte, és – hatáskörét túllépve – visszahelyezte őt hivatalába. A Helytartótanács azonban érvénytelenítette a megye eljárását, és április 20-án Szablikot ismételten megfosztotta hivatalától.

A fizikatanár

Ekkor tartományfőnöke új feladattal bízta meg: a kisszebeni gimnáziumban lett az akkor bevezetett új tantárgy, a magyar nyelv tanára. Szablik azonban visszavágyott a fizikatanári katedrához. 1791 nyarán pályázott a pesti egyetem megüresedett fizika tanszékének elnyerésére, de azt nem ő, hanem Domin Ferenc nyerte el, aki nem csak léggömbkísérletével előzte meg Szablikot, hanem jelentős szakpublikációi is voltak.

A sors mégis megadta neki, hogy visszatérhessen a fizikához. 1792-ben a rend újra filozófiai stúdiumot indíthatott saját növendékeinek, akik addig II. József rendeletére a pesti egyetemen tanultak. A stúdiumnak először Nagykároly adott otthont, ahol Szablik először történelmet, majd egy év után fizikát tanított. 1796-ban az intézménnyel együtt költözött Nagykárolyból Vácra, ahol a rendház új, kert felőli szárnya megfelelőbb helyet biztosított a gyarapodó számú növendékeknek.

Szablik kedvelt tanár lehetett, aki tanártársaival és diákjaival egyaránt jól megértette magát. Erre utal, hogy szívesen tett velük utazásokat is. 1794 szeptemberében például nagykárolyi tanártársával, Hannulik János piaristával, és egy végzett diákjukkal, Lányi Ferenccel együtt keresték föl Velencét és Padovát. Máskor „tanulmányi kirándulásokat” szervezett, mint 1798 augusztusában, amikor három piarista szerzetesnövendékkel együtt utazott Pestre, hogy Domin Ferenc vezetésével megtekintsék az egyetem fizikai eszközeit.

Hasonló eszközei magának Szabliknak is voltak: a szobájáról készült leltár szerint lyukkamerával (camera obscura) és áramfejlesztő géppel is rendelkezett, amelyeket részben maga készített. Ezek alapozták meg a váci piarista természettani múzeum gazdag gyűjteményét.

A tanítástól Szablik Istvánnak 1800-ban, 54 évesen megválnia, valószínűleg kezdődő betegsége miatt. Ezután a máramarosszigeti, veszprémi és a nagykanizsai piarista rendházak elöljárója volt, majd 1808-ban a kalocsai rendházba költözött, ahol 1816. május 12-én hunyt el. A temetést a kalocsai plébániatemplom kriptájában egyik régi tanítványa, Bednanics Pál kanonok vezette, akit egykor Pesten tanított.

 

KOLTAI ANDRÁS LEVÉLTÁRVEZETŐ