Tanítás, vakcina, horgászat, foci. Interjú Kerényi Lajos piaristával.

Egy papnak lehet annyi hite, mint a kutyának! – idézi fel egy tanára mondását a Gulágot megjáró Kerényi Lajos, utalva az élő hit fontosságára. A kilencvenhárom éves szerzetes, óraadó tanár egyike azoknak, akik elsőként kapták meg a koronavírus elleni vakcinát. Lelkészként aktívan szolgál kilenc budapesti kórházban, horgászik, és várja, hogy újra focizhasson.

Óraadó tanára a Szent Margit Gimnáziumnak. Online vagy offline tanít szívesebben?

Az online meg se közelíti a „padi tanítást”. Annyira szükséges, hogy legyen egy erőtér a diákok és köztem. Ez online nincs meg annyira. Tanítás közben ráadásul rengeteget kapok én is tőlük. Fontos mindenkinek a kisugárzása. Azt mondanám, a legfontosabb és legjobb dolog a tanításban a mosoly, a kedvesség, az optimizmus, a derű, amelyen keresztül be tudunk lépni a másik ember szívébe, majd ki tudjuk csalni belőle ezeket.

Mi az, amit érdemes még kicsalni a fiatalok szívéből?

A bizalmat. Ezáltal szeretettel tudnak gondolni a tanárra, egymásra. Önmagukban is kell bízzanak. Úgy vélem, a mai világ a kiüresedés időszaka, mert a szép, a szent, a nagyszerű sokszor kimarad. Éppen ezért nekünk az ellopott istenséget – a transzcendenciát, a természetfölöttit – kell visszavarázsolnunk a fiatalok lelkébe. Az emberiség most boldogtalan. Hozzáteszem: mindannyiunknak őrállóknak kell lennünk. Ott a feladatunk és küldetésünk, hogy gondozzuk embertársainkat, szellemileg is gazdagítsuk egymást, és reményt adjunk másoknak. A nyomorult emberiséget az igazi értékekre kell beoltani, a transzcendens felé való nyitottságra.

Az oltásról még majd kérdezem!

Engem? Bármiről! (Nevet.)

Mi fontos a tanításban?

Nagyon közel állnak a szívemhez ezek a gimnazista fiatalok, ahogyan az egyetemisták is. Szeretném, hogy tudjanak úgy indulni az életben, hogy igazi őrállók legyenek. Ne engedjék, hogy az értékek kiszoruljanak az életükből, például az igazi tudás, a lényeglátás, az összefüggések ismerete. Ha nincsenek ezeknek az értékeknek a birtokában, akkor ők is és az utódaik is kiüresednek.

Önnek mi segít abban, hogy ne üresedjen ki?

Mióta a pesti piarista rendházban élek, azóta a közösségben több időm van töltekezni. Nem szabad leállni, kiszáradni. A kegyelmi erőket biztosítani kell magunk számára, ebben segít a szentmise, a csönd, s kell, hogy ezek ne fárasztó, szokványos kifejezésekből álljanak. Elmélkedek. Meditálok. És persze a karitatív szolgálat is az élő hithez tartozik.

Emellett olvas, tanít, focizik, horgászni jár. 

A betegekhez is jártam, járok. Ez nagyon fontos az életemben, azért is, mert majdnem orvos lettem. Úgy is mondhatnám, hogy a szegényeket segíteni az nekem fontos, a vallásosságomhoz tartozik.

Ma mit jelent vallásosnak lenni?

Jelen van a naiv vallásosság, a kiszáradt vallásosság és az élő, az igazi vallásosság. A naiv vallásosság különösképp a gyerekeknél van jelen. A gyerek nem okokat keres, hanem imádkozik és örül az ünnepeknek, valamiként a Jóistennek. A kiszáradt vallásossággal kapcsolatban szoktam mondani a fiataloknak, hogy az ilyen ember templomba talán elmegy, számot azonban nem vet az életével, gyónni nem megy. Ez az ember az autója visszapillantójára kiteszi a rózsafüzért, de az számára inkább szerencsehozó kabala, mint elmélkedést segítő eszköz. Hangsúlyozom, hogy a hit értelmes meghajlás kell legyen a számukra. Nem jó, ha a vallásosság csak külsőség. Ahogy hallom néha: „a temetés, jajj, az vallásos legyen”, „legyen keresztelés, mert az a családi hagyomány”, esetleg még az esküvő… De mindezek már tartalom nélküliek. Ma vallásosnak lenni szerintem az élő hit gyakorlását jelenti.

Mi a teendő?

Ezeket nagyon finoman kell bevezetni. Szoktam mondani a szülőknek, nagyszülőknek, hogy az elkopott embereket, vagy éppen kamaszokat, keresőket nem szidni kell. Azzal csak az ellenkezőjét érjük el. Ugye, ahogy a szent nagymama int: „jajj, kisfiam, kislányom, már nem mész templomba? Pogány vagy?”. Ellenkezőleg! Kedvet kell ébreszteni bennük a gyönyörűség felé. Igazán nehéz helyzetben az a kiút, ha az ember nyit az Isten felé és kapcsolatot teremt vele.

Azt mondta, a kórházakat is járja.

Igen. Azért is, mert meggyőződésem, hogy az irgalmasság testi-lelki cselekedeteinek megélése talán a legfontosabb. Van olyan ember, aki rengeteget tud, nagyon felkészült, de ezeket nem gyakorolja. Erre vonatkozóan egy tanárom korábban azt mondta nekünk: „Tisztelendő urak! Egy papnak lehet annyi hite, mint a kutyának! Sokat tud – a tételeket, tanokat ismeri – de nincs hite. Olyankor ő is unja, és őt is unják. Viszont aki tud embereket szeretni, megölelni és életre kelteni, az tud élni. Nekem életem része lett az, hogy ott legyek a haldoklók mellett.

Tavaly március végén, amikor találkoztunk, úgy fogalmazott, már alig várja, hogy láthassa a betegeit. Ennek hamarosan eljön a lehetősége.

Csakugyan. Szeretem úgy gondolni, hogy a Szentlélek vezet. Egy egészen biztos valóság – ami a szívemhez nagyon közel van –, hogy „bízd sorsodat az Úrra”. Ő gondoskodik rólad. Te meg ne aggodalmaskodj állandóan.

Beoltatja magát a koronavírus elleni vakcinával?

Hogyne! Az első injekciót már meg is kaptam. Két hét múlva kapom a másodikat.

Mint idős, mint tanár, vagy mint egészségügyi dolgozó?

Egészségügyi dolgozóként. Kérdeztem az egyik kórházban – ahova 50 éve járok –, hogy milyen lehetőségem van oltásra. Végül a múlt héten már be is oltottak. Ezzel nagyobb biztonságban vagyok.

Nem érzi, hogy kivételezett azzal, hogy kórházlelkészként már most megkapta az oltást?

Ez hozzá tartozik a kórházi ellátáshoz, és én így be tudok kapcsolódni a munkába. 93 éves vagyok. Számomra elsősorban az volt a fontos, hogy én ne fertőzzek meg másokat azzal, ha elkapnám a betegséget. Így nyugodtan megyek betegek közé. Egyébként annyi dolgon mentem keresztül a háborúval és az életem során, hogy én már nem félek.

Mikor indul újra a kórházlelkészi szolgálata?

Időnként már most is hívnak, hogy menjek. Mostanra már mindenhol ismernek a kilenc kórházban, ahol vagyok.

Jól értem, már mehet a kórházakba?

Mehetek, csak a Covid-osztályosokhoz nem. Éppen ezért is fontos az oltás. Illetve hát a kórházakba úgy egyáltalán biztosabb a beoltottságot követően mennem.

Focizik még?

Amikor csak tehetem! Az a bánatom, hogy a Covid ezt is megtorpedózta. Várom már, hogy újra focizhassunk a régi szolgálati helyem, a plébánia melletti focipályán. Most nézni szoktam a meccseket.

Csak a Fradi?

Igen! Meg a Real Madrid (nevet). Most megint kikapott az a nyamvadék Real Madrid. Hát, ez nekem ilyen hobbi.

Ahogy a horgászat is.

Meg azért az hasznos is.

Mikor volt utoljára horgászni?

Talán karácsony előtt. Most csütörtökön azt mondják, jó idő lesz, akkor elmegyek megint. Lett volna három tanórám, de mivel érettségiző fiatalok, és felkészülési dolgozatot íratnak velük, így elmaradnak az órák. Úgyhogy, ha tényleg jó idő lesz, elmegyek horgászni.

Ez csak csöndes kikapcsolódás, vagy halat is fog?

Annyit, hogy kis időre el tudom látni a rendházat. Legutóbb fogtam két hatkilós harcsát. És ez azért nem akármilyen hal, még evésre is szép.

Ön a nagymarosi és egerszalóki ifjúsági találkozók életre hívója.

Igen. Többed magammal.

Mit üzen a fiataloknak?

Most a fő üzenetem az, hogy ne üresedjenek ki, gazdagodjék a szívük és lelkük! Mert ha tényleg az igazi értékeket keresik, közösségbe mennek, és – a szívük mélyén – megvan bennük a Jézus melletti döntés, akkor sok kérdésre választ kapnak. És keressék maguk is a saját válaszaikat!

93 éves. Az még gombócból is sok… Hogyan kell megöregedni?

Sose szabad megvénülni lelkileg. Ez persze sok mindenből tevődik össze. Egyrészt az alapanyag, amit a szüleidtől kapsz. Másrészt az edzettség, azaz, hogy mennyire vagy felkészülve, mennyire edzed magad. Ne legyen az ember lekváremberke! Kívánom, hogy az akció ne hiányozzon, legyen meg az irgalmasság cselekedeteinek bármelyike! Hiszen az a minden, abból lesz szeretet. Szeretet nélkül meg nincs semmi.

 

Márkus Roland SP (Piarista Rend Magyar Tartománya)